Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez a történet amit most elmondok egy fiúról és egy lányról szól.

  Az egész egy napsütötte nyári napon történt,mikor megismerkedtek. Fogalmazzunk úgy,hogy a sors ajándéka. Amikor meglátták egymást nem volt kérdéses,ez szerelem volt első látásra.. Nagyon megszerették egymást, minden szabad percüket egymással töltötték. És ami a legfontosabb boldogok voltak,igazán boldogok. Körülöttük lévő emberek nem értették mi történt velük. De ők csak mosolyogva mondták,ez a : SZERELEM.

Sokszor mentek el sétálni a domboldalra, ahol a titkos fájuknál minden gondjukat elfelejthették, és ahol kettesben lehettek egy pár órát. Számukra ez egy végeláthatatlan boldog szerelem volt.

Ám, ahogy minden szerelem, ez is véget ért egy napon, amikor a fiú a lánynál volt, szokásukhoz híven elmentek sétálni,beszélgetni. A lány érezte,hogy valami nagyon nincs rendben, de nem foglalkozott vele, mert azt gondolta úgy se érhet véget a szerelmük.

A fiú elment és a lány érzett valamit a szívében amit nem tudott meg magyarázni.Ha most megkérdeznénk azt mondaná,hogy elment az élete... És csak a fiú adhatja vissza.

Legközelebb várt a fiúra,de azonban ő nem jött.

Várt rá hónapokig,de aztán rájött,hogy már minden hiába! Minden egyes alkalommal hazudott a szívének, hogy megóvja a fájdalomtól. Akkor már igazán bánta,hogy nem mindig mutatta ki teljesen érzéseit a fiú iránt...  Sajnálta, hogy nem mondta neki,hogy szükségem van rád az életet jelented nekem,és szörnyen szeretlek!

De ez már mind hiába volt hisz a fiú elment tőle.

A lány szörnyű bűntudatot érzett, egész nap sírt és elfordult a világtól.

Amikor a lány megnézte a fiú képeit rosszul lett.

Rosszul lett, mert az akit annyira szeret,egy másik lányt ölel. A lánynak összetört a szíve a fájdalomtól, mert érezte,hogy ő tehet róla. Ha erősebben tartotta volna, akkor talán a fiú érezte volna,hogy a lány még mindig halálosan szereti.

De ennek vége! A lányírt neki levelet, hogy legalább barátok legyenek és néha találkozzanak. A fiú beleegyezett és megbeszélt vele egy találkozót. A lány készült, de a fiú nem jött el.

A lány tudta,ez a kapu végleg bezárult....

S a tudat, hoyg többé nme lehet az övé,szörnyen megrémítette. Senkit se akart látni, bezárkózott a szobájába és felidézte a régi szép emlékeket... Azokat amikor még boldog volt, vele.....

Vissza emlékezett az első napra amikor meglátta, és beleszeretett. Kedves, vidám nevetése ami nem meglepő módon mindig felvidította.

Most könnyek gyűltek a lány szemébe mert rájött, hogy ez a múltja, amit ha igazán dédelgetett volna a jövője is lehetett volna.

Ha most valaki megkérdezné, hogy ezek után, hogy tud élni?

Ő csak annyit felelne: álmokkal.

Mert álmaiban vele lehet és szörnyű fájdalmát elfeledheti egy pár órára. És ez a páróra tartja életben összetört szívét.

Reménykedik abban, hogy a sors újra segít neki és visszaadja neki a szeretett fiút.

Te viszont aki ezt olvassa tanulj a lány hibáiból. És ha van valaki akit szeretsz,becsüld meg és ne félj elmondani neki az érzéseidet.  Mert a lány már megértette egy hatalmas áldozat árán, hogy sohasem lehet belenyugodni abba, hogy úgy se megy el. Hanem igenis kikell mutatni az érzéseid.

És ha végül mégis elmegy,ne félj remélni és bízz a sorsban ami mindig kisegít.

S ha most megkérdeznéd, mi történt azóta a lánnyal?

A válasz: Minden nap rá vár, de nem mutatja ki senkinek már fájdalmát,  Mert reméli, hogy egy nap a fiú ránéz és beleszeret újra a mosolyába....