Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

~Tudod néha az emberek azért játsszák az elérhetetlent,hogy megbizonyosodjanak arról,hogy a másik fél érzelmei valódiak.
Én is ezért tettem...csak azt akartam,hogy harcolj értem.
Hallani akartam,hogy inkább lennél egyedül,mint bárki mással..!!

 

~Talán egyszer a mosolya szívedig hatolt...
Talán egyszer minden gondolatod az övé volt...
Talán egyszer mindened volt a léte...
Talán egyszer...még mindig meghalnál érte...

 

~Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned,
ha valami rossz történik.
Ez egy fejezet lesz a múltadban,de vigyázz!
A könyvet sose zárd be,csak lapozz tovább (: !

 

~Lehet,hogy szerettél volna,ha ismertél volna.
Ha ismerted volna a gondolataimat.
Ha végig sétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen...
Igen,lehet,hogy szerettél volna.
Ha csak rászántad volna az időt...

 

~Már túl késő volt...hiszen mikor hangjára gondoltam,
Vagy igéző szemeire,egyszerűen semmi  mást nem akartam jobban,mint vele lenni...
                                     (Twilight Saga)

 

~Kislány mindig emlékezz erre:
Soha ne legyél szomorú,mert én éppenséggel ismerek valakit,aki szerelmes a mosolyodba... (:



~Miközben álltam és figyeltem,elkomorodtam.
Tudtam,hogy időben kaptam elezt a pillanatot.
Hogy nem fog megismétlődni.
Hogy el kell raktároznom magamban,és nem szabad elfelejtenem...
                                                                                   (Celia Rees)


 

~Ne fájjon a szíved azért,ami elmúlt.
Ami fontos volt belőlük,az már benned van,az már te vagy.
S ha ott maradsz a romok között,
Ugyan hova épülhet mindaz,ami még előtted van?


 

~Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják.
Én már tudom,hogy valóban így van.
Még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz..
nem...épp az a nehéz,hogy sohasem válsz el..
a szíved mindig felé húz,de nem szabad már úgy gondolni rá...

 

 

 Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad...

 

 

 Még most is tisztán él bennem, ami már csak volt...
Még most is sírok miattad, pedig már rég nem láttalak,
Még most is bánom, hogy akkor megtaláltalak
Bánom, hogy a szerelem rám talált veled
és most mégsem foghatom meg két csodás kezed
Még sem láthatom arcod a napfényben
Mégsem veled nézem a csillagokat az égen
Fáj, hogy vége, fáj hogy nem is volt,
Fáj, hogy ennyire fáj nekem a múlt
Fájó emlék nekem minden egyes szavad
s a szó még most is a torkomon akad
Fáj hogy van szerelem, fáj, hogy éreztem már
Nekem nem lenne baj, csak a szívemnek kár
Fáj, hogy nem voltál, s nem is leszel lehet
Nem fáj már a szívem csak... nagyon szerettelek.

"

 

Alighogy elveszett szemem elől, fájdalmas hiányérzet lepett meg, próbáltam felidézni vonásait, hogy legalább ilyképpen magam mellett tartsam őt, ám képe pislákolt, nem vált meggyőzővé, s megint meglepett a felismerés, mennyire szeretem. Hirtelen megtaláltak a szavak, melyek már-már kifejezhették volna érzelmeimet, és a merszet sem nélkülöztem, hogy elmondjam. Utánaszámoltam, milyen régen öleltük egymást. Ezer év előtti együttlétünk ízei eláradtak bennem, s villamosszékerővel ráztak meg; e rengéstől egy megapolisz porrá omlott volna. Dühödten kikértem magamnak a szerelmi függést.

 

Sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. De nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. Talán ez a kulcs az életemhez.

 

Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme. Csak gondolkodok, mást nem teszek, de az a baj mindig oda jutok, hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni, mint most. Most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire, nem látok benne semmit, nem érzem, hogy meg kéne szereznem, hogy kell. De ha rád nézek, akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira de annyira meg kéne, hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak, megőrülök érted. Még ha meg csalsz is megbocsájtom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék..mert mindenhogy szeretlek, bármit teszel bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted.

 

 

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem i...s szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..

 

Kib*szottul hiányzik minden. Hiányzik ahogyan átölel, ahogy visszalép,hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni, amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást, amikor sétáltunk és nevettünk,amikor zenét hallgattunk és mi is énekeltük, a boldogtalan percek, amikor bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk..a közös tervek..soha nem fogom megérteni hogyan lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem?!

 

..Tudom h már többé nem jön el az a pillanat mikor elmondhatom neki h mennyire szeretem majd mikor látom hogy más lány kezét fogja akkor szememből kicsordul egy könnycsepp és nyíltan mondhatom hogy : Volt olyan mikor ő és én mi voltunk..

 

Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek.

 

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

 

Felakarok kellni a rémálomból,és arra kellni,hogy már nem szeretem őt többé....


már nem érdekellek többé..de akkor miért akarod darabokra szaggatni a szívem?

 

a múlt talán egy horgony, amely visszahúz. talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, aki leszel.

 

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.

 

Ha már mindent veszni látsz ne hidd el,mert van még remény. Ha a szíved érte dobog ne hagyd magad,csak remélj!

 

тυdσd мιℓуєη αz αмιкσr ηєм тυdѕz мєgѕzóℓαℓηι α мáѕιк ємвєr мєℓℓєтт éѕ cѕαк нαℓℓgαтσd α мáѕιк ℓéℓєgzєтéт, ѕzíννєréѕéт, érzєd αz ιℓℓαтáт? αηηуιrα ѕσк мιηdєηт αкαrηáℓ кérdєzηι dє ηєм тυdѕz мєят ℓєкöт нσgу мєgѕιмσgαѕd αz αrcáт, ƒσgd α кєzéт, érєzd мιη∂єη мσzdυℓαтáт. вєℓéd ѕzєrєттєм єgуѕzєrűєη éѕ тιѕzтáη..

 

ναjση нσgу кєℓℓ ƒєℓα∂ηι єgу érzéѕт? єgуѕzєrűєη cѕαк döηтѕєм єℓ, нσgу ƒєℓαdσм, éѕ єѕzєrιηт νιѕєℓкєdjєк éѕ кözвєη мσηdjαк єℓℓєηт α ѕzíνємηєк éѕ ѕσdródjαк тőℓє єgуrє éѕ єgуrє тáνσℓαвв? αккσr тαℓáη єgу ηαρ єℓƒєℓєjтєм ιgéző вαrηα ѕzємéηєк мєℓєgѕégéт, кєℓℓємєѕ нαηgjáт, édєѕ мσѕσℓуáт? ναjση єℓjöη αz ιdő, мιкσr мιηd єℓтűηιк вєℓőℓєм éѕ α ѕzíνємвőℓ α fájdαℓσм? мιη∂єη ηуσм ηéℓкüℓ, мιηтнα ѕσнα ηєм ιѕ ℓєтт νσℓηα ѕєммι...

 

..."éѕ мiηdєηкι ηézєgєт кörвє, αzт нιѕzιк, мєgőrüℓтєм dє ηєм érdєкєℓ, нσgу мιт мσηdαηαк, ѕzєrєтℓєк тégєd...єℓ αкαrηαк ѕzαкíтαηι тőℓєd dє ηєм тυdjáк, мι αz ιgαzѕág...αz éℓєѕ нαηgσк вєтöℓтιк α ƒüℓємєт, ρróвáℓηαк мєgтöℓтєηι кéтѕégєккєℓ...dє мég ígу ιѕ тυdσм, αz α céℓ, нσgу мєgóνjαηαк α zυнαηáѕтóℓ..."

 

 

éѕ нα ѕσнα тöввєт ηєм нαℓℓσм тőℓє∂ мáя єzєкєт α ѕzαναкαт, αккσя ιѕ вσℓ∂σg ℓєѕzєк, мєят мιη∂öяöкяє ємℓéкєzηι ƒσgσк яáנυк, нσgу єgуѕzєя ιgєηιѕ кιмση∂тα∂ őкєт.♥

 

ℓєgѕzσмσrúввαк αzσкηαк α ∂σℓgσкηαк α rσмjαi, αмιк єℓмúℓтαк αηéℓкüℓ, нσgу ℓєттєк νσℓηα.♥

 

νárηι. єz νσℓт αz єℓѕő ℓє¢кє, αмιт мєgтαηυℓтαм α ѕzєrєℓємrőℓ. α ηαρ ιѕzσηуú ℓαѕѕαη νáηѕzσrσg, єzєr тєrνєт ѕzőѕz, єℓőrє єℓкéρzєℓєd αz öѕѕzєѕ ℓєнєтѕégєѕ ρárвєѕzédєт, кüℓöηвöző ƒσgαdαℓмαкαт тєѕzєℓ, мєgígérєd мαgαdηαк, нσgу мєgνáℓтσzσℓ - мιкözвєη єgуrє ¢ѕαк νárσd, єρєкєdνє éѕ ηуυgтαℓαηυℓ, мíg мєg ηєм érкєzιк..♥

 

 Újra előtte álltam, újra láttam arcát, de ő már más lánynak csókolta az ajkát. Ő nem mondott mást, csak szia, de jó hogy itt vagy, éreztem, ahogy a fájdalom végig fut rajtam. Én sem mondtam többet, csak köszöntem éppen, még annyit megjegyeztem: szépek vagytok ketten. De aztán el is tűntem gyorsan hamarjában, hogy ne lássa szívem, majd meg szakad bánatában. Ma rájöttem, nincs semmi értelme, várni rád, csak szánalom volt a szerelem, minden egy hazugság. Szomorú vagyok nagyon, hisz annyira fáj, talán jobb is, hogy egyedül leszek most már. Most magányosan ülök a sötét sarokban, érzem ahogy a forró könnyeim csorognak. Már nincs többé, az élet utáni vágyakozás, hisz ki az aki képes vérző szívvel élni tovább!? Lehet hogy kutatni fogsz merre hol vagyok, de már nem találsz se, közel se távol. A bánat feldúlta a lelkem, lehunyni vágyom szemem, a hajnal már ébren nem talál, siratni fognak engem talán. :(

 

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád. :$

 

 

Halk zene szól, szakad az eső, rájöttem szeretlek, de már túl késő. Hullanak a könnyeim, mint az esőcseppek, ülök az út szélén, de észre sem vesznek. Sok idő eltelik, mire megáll valaki mellettem, kiszáll az autóból az akit szerettem. Rámnéz, és a szemében egy könnycsepp ragyog, magához szorít, megcsókol, s érzem újra boldog vagyok...:')

 

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom.

 

"-Mással jársz. Tudom. De nem lehetsz ilyen. Tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy szeretsz engem, és mégis mással jársz! - ordította a lány, de mielőtt elszaladhatott volna, a fiú megcsókolta."

 

 

~ Mindenki AZT mondja, hogy jobbat érdemlek nálad, de en NEM akarok jobbat, en téged akarlak ...

 

 

 

~ Két olyan ember, Akik szakítottak Soha nem lehetnek már Barátok ... ha mégis,akkor még mindig szerelmesek, vagy sosem voltak azok.

 

~Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak, pedig mindig azt hittem, hogy a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert aki nem, érkezik, az többé nem megy el. És hogy mondtad, hogy megmondtad nekem,ne várjak Rád többet, mert nem jössz. Valahogy én ezt nem értem, és ahogy az idő múlik,egyre kevésbé értem. Nem értem, a szavakat, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy többet nem jössz vissza... Miattam..miattam,nem jössz vissza, azért mert tudod, várok Rád, és már nem akarom, hogy gyere, Mert Egyszer úgyis magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni...Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy már nem leszel benne a gondolatomban,félve és remélve, hogy Egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput.Lelkemnek kapuját NEM hagyom Nyitva résnyire, Egyszer talán egy reteszt is ráhúzom.

 

 

~ NEM kell senki. Még ha a helyeden több százan is állnak! hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel. EGY mondat KELLETT Volna: Soha nem engedlek el ...:(

 

 

"Számunkra már tényleg nincs több remény. Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás, De naiv kis szívem még csodára vár. Várom a hajnalt, és figyelem az eget, Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed... "

 

 

"Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott, végleg elment."

 

 

"Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni, hogy jól vagyok. Mosolyogni mindenkire...mikor belül meghalok...

 

 

"És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt."

 

 

A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged. Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat. Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész. Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. Ez mindenkire egyformán vonatkozik.

 

 

Az élet rövid,A perc röpke,de vigyázz,mert egy perc alatt,egy élet mehet tönkre!"

 

Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.

 

 

"Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság."

 

"Tiéd a szívem, mást nem tudok adni, és ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég neked."

 

"A szerelmet választottam, és ezért hatalmas árat fizettem. Ezért mondom, Szofi, tanulj az én hibámból és a mai esetből: használd ki te a férfiakat, mielőtt ők teszik veled ugyanezt."

 

 

"Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat, otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el."

 

"Megtanulom a nevüket, a szívembe zárom őket, aztán elmúlik. Többé már nincs. Mindig magányosnak éreztem magam, mert a szívem nem tarthatta meg a kincseit."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

<3

(Szerelmes Csajszika, 2013.03.06 19:33)

háát igen
én is nagyon szerelmes vagyok egy fiuba aki nem is köszönöm nekem és el megy melettem ! pedig nagyon szeretem őt ! <3 imáádom!

Re: <3

(dóri, 2013.08.11 10:31)

szia dori vagyok

Re: <3

(dori, 2013.08.11 10:32)

szia szeretlek

reketyedora

(dóri, 2013.08.11 10:30)

szia dori vagyok nagyno szomoru vagyok :(

..

(Fanni, 2012.11.03 01:24)

Végig Rá gondoltam..:)

nem mondom meg...sokan látják

(Tomy, 2012.07.26 20:33)

Jó oldal....köszönöm

tejfelolivia1996@citromail.hu

(Tejfel Olívia, 2012.07.14 17:21)

Nagyon jo az oldal párat loptam is :$ :D
Am ügyesen megirtad minden igazz ami oda volt irva :DDD

nem mondom meg sziti

(manó, 2012.05.13 12:54)

ez nagyon jó !! :) <3 gratulálok ügyesen szerkesztetted!! :)

ghvbv

(dum dum, 2012.05.11 14:56)

nagyon jó oldi

pécel,maglódi u 12

(ágica, 2012.04.10 12:13)

nagyon jó az oldal és ezek a versek mindent visznek :) 14 éves vagyok és nagyon szerelmes és ezek a versek valamennyire fel tudnak világosítani :))))

:D

(Orsi. :D, 2011.12.04 17:48)

Nagyon jó az oldal ! :D
Loptam is..:$
Nagyon ügyes vagy ! :)